A kismalac és a farkasok rövid mese
Volt a világon egy kismalac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén.
Egyszer aztán megjelent a házánál az ordas farkas, és beszólt az ajtón:
– Eressz be kedves malacka, nagyon hideg van idekint, fázom.
– Nem eresztelek én, mert megeszel.-válaszolt a kismalac.
– Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam. Könyörgött a farkas.
A kismalac miközben odatett egy nagy fazék vizet főzni, beeresztette a farkas egyik hátsó lábát.
Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas:
– Ugyan, kedves malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.
A kismalac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva megint könyörgőre fogta:
– Kismalac, kismalac, engedd be a másik hátulsó lábam is.
A kismalac beeresztette azt is, de a farkas nem elégedett meg ezzel sem, így egy kis idő múlva ismét így szólt:
– Kis malac, kis malac engedd be a két első lábam is.
A kismalac beeresztette a két első lábát is, de a farkasnak az se volt elég.
– Édes kis malackám, engedj már be már egészen, nagyon fázom, egy ujjal sem fogok hozzád nyúlni.
Erre a kismalac fogott egy nagy zsákot, szépen odatett az ajtó nyílásához, hogy amikor a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. A farkas így a zsákba farolt be.
A kismalac se volt rest, amikor a farkas teljesen bent volt a zsákban gyorsan bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a forró vizet és leforrázta vele a farkast, majd hirtelen felmászott a ház előtt lévő nagy fára.
A farkas egy darabig ordított, mert égette a forró víz, azután addig hányta-vetette magát, míg utoljára kioldózott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára több ordas farkassal együtt és elkezdték keresni a kismalacot, akit végül megláttak a fa tetején. Odaálltak mindannyian a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek.
Nagy sokára azt határozták, hogy egymás hátára állnak mindannyian, úgy aztán a legfelső majdcsak eléri.
El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalul, mert félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátára mászott.
Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni, amikor a kismalac hirtelen elkiáltotta magát:
– Forró vizet a kopaszra!
A kopasz ordas farkas erre úgy megijedt, hogy kiugrott a többi alól, a sok farkas meg mind lepotyogott. Kinek a lába, kinek a nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sohase látták többet.
A kismalac szépen leszállt a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok.
További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.
