Versek évnyitóra gyerekeknek
Versek évnyitóra kicsiknek. Ismert tanévnyitó alkalmára szóló versek gyűjteménye, összesen 43 tanévnyitó vers.
Agnyija Barto: Első nap az iskolában
Képes Géza fordítása
Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép, fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen, csendben a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem, hogy ne csapjak zajt vele?
„A táblához gyere ki csak!”- szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad, a krétával mit tegyek?
Megtanít Ő türelemmel, hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg aztán Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában, padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam- nagy dolog ez, gyerekek!
Aranyosi Sz. Attila: Kisiskolások köszöntője
Itt az idő, kicsi gyermek,
iskolánkban szépen köszöntelek.
Itt az idő, kicsi gyermek,
vedd magadhoz tollad, könyved!
Ne félj és ne ijedj meg,
a tanítók nem esznek meg!
Este nézd meg a mesédet,
holnapra készítsd elő könyveidet!
Reggelente korán kelj,
az iskolában tanulni kell!
Tanulj szépen, játékosan,
fejlődj, gyarapodj okosan!
Kis játékodat elhozhatod,
de ígérd meg, az órán nem mutogatod!
Tanulj szépen, kitartással,
bírj az írással-olvasással!
Az idő múlását észre se veszed,
már tudod számolni a tízeseket!
Balogh József: Suliváró
Riadó, riadó, itt a suli híradó! Minden terem kiadó!
Riadó, riadó, tanulásban ki a jó? Nem ülök meg, mint a nagyok,
elsős vagyok, virgonc vagyok.
Bámul rám a kréta, tábla,ha jövök az iskolába.
Van padtársam, pár barátom,mit nem tudok, kitalálom.
Mint az anya, korán kelek,így tesz persze minden gyerek, mert a törvény szava mondja,
diáknépnek ez a dolga.
Bella István : Szeptember, szeptember
Szeptember, szeptember, elindul a kisember,
csudálgat : mennyi ákom – bákom betű van a fákon.
Jó a fának – ezt sírja -se tolla, se papírja,
levelét teleírja. A szél szagos radírja.
Olvasni is tud: lombja az eget szótagolja.
S hogy számol: hatszor három veréb csücsül az ágon.
Ha én egyszer fa lennék, iskolába nem mennék,
az ég lenne az irkám, mindennel teleírnám.
Bieber Mária: Tanévnyitóra
Hírül adta a tévé, bemondta a rádió,
hogy immáron véget ért a boldog vakáció.
Útra kelnek a gólyák, elröpülnek a fecskék,
csak a diák marad itt, megtanulni sok leckét:
megharcolni vitézül számtalan számháborút,
és nem riadni vissza, hogyha titkot rejt az út,
bejárni a csűfcsavar szavak labirintusát,
ország-világ látja majd, mit tud ez az ifjúság.
Én például azt tudom, hogy a hulló falevél zörgős,
tarka szőnyegét hóval lepi be a tél.
S jön a szeles december fogvacogtató faggyal,
de jön a Mikulás is, és nyomában az Angyal.
Azt is tudom továbbá, hogy nincs okunk panaszra,
hiszen vidám nyár köszönt a virágdús tavaszra.
Lesz még játék, vigalom, tréfa és zenebona,
hiszen nem tart örökké semmiféle iskola.
Nosza, lépjünk be azért most ezen a küszöbön,
hogy kiléphessünk rajta, ha a víg nyár beköszön!
Bősze Éva:Micsoda boldogság!
Micsoda boldogság! – Iskolás vagyok!
Titkokat tárok föl, akár a nagyok!
Iskolás lettem úgy, mint a nővérem,
füzeteit, könyvét többé nem irigyelem.
Együtt fogunk járni reggel kézen fogva,
az óvoda kapura csak titkon nézek, – lopva!
Új rejtelmek várnak, – a számok, a betűk,
törhetjük eleget makacs kis fejünk.
Fakard, mesekönyv, sok kis autó,
fölkerül a polcra, már csak odavaló!
Ám megígérem nektek,
minden este elmesélem szépen,
mi történt napközben.
Mikor nevettünk, mikor szomorkodtunk,
melyik órában kikre is gondoltunk.
Csorba Piroska:Készülődés
Augusztus végén előveszem az iskolatáskát, a tolltartót,
a tavalyról megmaradt füzeteket, a vízfestéket, a
köpenyemet. A polcokat ki kell üríteni: a folyóparton gyűjtött
kavicsok, a gumimatrac, a rajzok, miket a tiszai hajón
festettem dobozba kerülnek, kell a hely a tankönyveknek.
Az ágyneműtartómba teszem a kopott játék mackóhoz,
akit bújtatok, hogy nővérem ki ne nevessen.
Este ágyvetéskor kinyitom a dobozt és a szobát belepi a nyár.
Darázs Endre : Szeptember
Elfáradt a Nap már.
Mind későbben kel fel,
Nincs ereje sütni,
Hűvös már a reggel.
Kihűl már a tó is,
Jön az ősz, hiába!
Hagyjuk itt a partot,
Menjünk iskolába!
Donászi Magda: Óvodától iskoláig
Egyszer régen édesanyám,
megfogta a kezemet.
Kicsit féltem, amikor az óvodába vezetett.
Csodálkoztam:
Mennyi játék!
Mennyi asztal!
Mennyi szék!
Gyorsan telt el a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.
Négy év telt el,
négyszer láttuk az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.
Közben aztán úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Holnap a mesesarok helyett,
az iskola padja vár.
Donkó László: Elsős leszek
Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy az isibe járjak!
Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába megyek szeptemberben.
Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz hív az iskolába.
Aranyos tanító néni kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba várlak én is téged!
Donkó László : Szeptemberi induló
Hallga Jutka, a szekrényben
valami motoszkál,
Táska Tomi hangoskodik:
– Végy fel, vár az osztály!
A fiókban nagy a lárma,
könyvek kiabálnak:
– Boríts minket kék papírba,
vége van a nyárnak!
Tolltartóba beugrálnak
már a ceruzák is,
gyöngybetűkkel eléd írják:
– Vár a suli rád is!
Donkó László : Szól a csengő
Szól a csengő: csingi – lingi,
zajos lesz az udvar,
selymes füvön labdát mától
már senki sem rugdal.
Régen látott pajtit ölel
át barna Péter,
összeszoknak a pajtások
még ezen a héten.
Lesz új öröm, új izgalom,
indul kemény munka,
csízként röppen sok – sok gyerek
jelentkező ujja.
Nem kis dolog, de azért jó
iskolába járni,
ott fogunk mi dolgos felnőtt
emberekké válni!
Elsős lettem!
Tudjátok, hogy mennyit nőttem?
Óvodásból elsős lettem!
Iskolába fogok járni,
megtanulok jól számolni!
Űrkutató lesz belőlem,
felfedezek sok új földet!
Ha ez mégsem jönne össze,
én leszek a béke őre!
Egyelőre az a gondom,
hogy bírom majd el a cuccom?
Kinek leszek a padtársa?
Kinek leszek jó barátja?
Hej, de nehéz is az élet!
Máris mennyi kérdés terhel!
De előbb azt mondják meg nekem:
Mikor lesz a nyári szünet?
Gazdag Erzsi: Ákombákom hadsereg
Ákombákom, de bánom, táncol az én írásom.
Nézd az „i” hogy imbolyog!
„f” betűm is tántorog.
Forog a „g”, penderül.
Az „e” mindjárt elterül.
De ostoba hadsereg ez a betűrengeteg!
Parancsomat megveti,nyelvét rám öltögeti.
Ákombákom hadsereg,
elbánok én teveled!
Gyurkovics Tibor: Iskola nyitogató
Iskola, iskola, ki a csoda jár oda?
A takács a kovács, a kőműves meg az ács,
a kardjával odajár kese lovon a huszár!
Itt tanulta meg az á-t és a matematikát,
itt tanulta meg az ó-t, mennyi szálat fon a pók.
Itt tanulta meg az í-t, hogy a rózsa kivirít,
hogyan írja le az ú-t s a Dunántúl csupa púp,
pörögtek az ő-k, az ű-k, mint a fényes köszörűk.
Itt kezdte a hóember, jaj de szép a december!
Itt sütötte meg a pék a legelső kenyerét,
itt tanulta meg a csősz, mikor sárgul meg az ősz,
minden ember itt tanulta meg, hogy mennyit ér a munka,
á-t is, b-t is, c-t is, itt tanulok én is!
Kinyújtom a kezemet, ha ugyan elérem a kilincset,
s bemegyek pirosan, fehéren, körülöttem karikában
kürtös-fürtös kobakok, itt tanult meg a halász is
készíteni csónakot, itt tanulta meg az á-t
és a matematikát, itt tanulta meg az ó-t,
hogyan kötik a csomót,
meg a d-t, meg a t-t, emberek becsületét!
Hárs Ernő:Vége a vakációnak
Kopog már a barna dió, véget ért a vakáció.
Vidám ruhák, fénylő szemek, gyülekező gyereksereg.
Mint a fecskék messze délre, készülnek az új tanévre.
Villanydrótjuk iskolapad, kedvük alatt majd leszakad.
Fiú, leány cseveg, csipog, csupa emlék, csupa titok.
Patak vize, erdő zöldje zsong szavukkal körbe-körbe.
Hozzá annyi napfény vakít, elég lesz az új tavaszig,
hogy se szél, se fagyos utak ne lopják el mosolyukat,
s mindegyikük bátran szálljon át a betű-óceánon.
Hívogat az iskola
Hívogat az iskola, kapuját kitárja
Kispajtásom gyere hát, menjünk iskolába.
Jó barátunk lesz a könyv és a falitábla
Kispajtásom gyere hát, menjünk iskolába!
Számolunk és olvasunk vidám nóta járja
Kispajtásom, gyere hát menjünk iskolába.
Iskolába iratott be…
Iskolába íratott be az édesanyám,
itt hagyom a napsugaras derűs kis szobám.
Elbúcsúzok, búcsút intek, én már elmegyek
Édes kedves kispajtások az ég veletek.
Búcsúzunk mi, pöttyös labda, csillogó homok,
tarka-barka szép mesék, vidám szép napok.
Kisautó, babakocsi, nem feledünk el.
napsugaras óvodánkat nem felejtjük el.
Iványi Mária: Kati iskolába megy
Kicsi cipő, nagy cipő
Egymás mellett koppan
Találd ki csak, ha tudod
Melyik siet jobban.
Kis cipőbe Kati jár
Anyuka a nagyban
Hát ez a hely kire vár
Az iskolapadban?
Nem másra, mint Katira
S hogyha figyelsz jobban
Hallod, hogy a kis cipő
Szaporábban koppan.
Nagyon siet Katika
Alig-alig várja
Betűország kapuját
Hogy sarkig kitárja.
Mesét ígér az új könyv
Sok-sok színes képpel
Nem csoda, hogy Katika
Ilyen fürgén lépdel.
Jánky Béla:Nyártanóra
Megjött az ősz behívója: szeptemberi csengőszóra
kezdődik az első óra.
Könyvre, tollra, órarendre nincsen szükség még füzetre –
nyártan az első lecke.
Hullám csapkod, bója táncol, újra együtt van a tábor –
Emlék rajzik, élmény lángol.
Ki a nyarat átalúszta, tízest kap, ha azt is tudja,
hogy kurta volt, nagyon kurta.
Kálnay Adél: Köszöntő
A nyár, a nyár, az elrepült,
a villanydrótra fecske ült,
készül már lassan messzire,
talán a világ végire.
Szállnak a napok, mint a szél,
kerengve hull már pár levél,
nekem is mindjárt menni kell,
nem cserélnék most senkivel!
Táskámban könyvek, füzetek,
vár rám egy pad és sok gyerek,
számok, betűk és dallamok…
Szervusz! Iskola! Itt vagyok!
Keszthelyi Zoltán : Elsőosztályosok
Mikor először mennek iskolába
Az elsőosztályos kisgyermekek,
Illatot hint az ősz minden virága,
Amerre lépnek, dalok csengenek.
Mikor először mennek iskolába,
Szívükben bűvös áhítat terem,
Kitárul nékik a mesék világa,
Hol betűk nyílnak kéklő tengeren.
Mikor először mennek iskolába,
Nékik köszön a szeptemberi ég,
Őket kísérik, arany fényben ázva,
A szőlőfürttel terhes venyigék.
Mikor először mennek iskolába,
A tücsök tüzes, friss nótába kap,
Mind hevesebben szól a citerája.
Megsimogatja hajukat a nap.
Készülődj!
Zümmögnek még szorgos méhek,
cseveg még a kis madárka-
azt hirdetik, azt jelentik:
készülődj az iskolába!
Kovács Barbara:Borzalmas dolog
Borzalmas dolog lehet az iskola.
Be kell majd ülni egy kényelmetlen padba,
egész nap ülni kell, csöndben figyelni,
nem tudom, hogy fogom én ezt majd kibírni?
Jutka azt mondta, ott nem szabad beszélni,
csak akkor, ha kérdez a tanító néni.
Akkor viszont fel kell állni, a táblához kimenni,
de minek? Tudok én ülve is beszélni!
Úgy hallottam, Dani mondta, én ezt nem láttam,
száz könyvet kell vinnem az iskolatáskámban,
meg még füzetet is, legalább húszat,
az egész táskát inkább vinné el a huzat!
Szomszéd Laci ijesztgetett: – Majd fekete pontot kapsz! –
Na és, majd rajzolok belőle bogarat!
A fekete pont lesz a bogárnak a hasa,
hat kis vonal a lába, és büszkén viszem haza!
Néha azt gondolom, az iskolában talán
lesz valami jó is, mondjuk néhanapján,
például az, hogy tanulunk betűket,
és majd én olvasom a kedvenc meséimet.
De egy jót az iskoláról már most is lehet tudni:
soha többé nem kell majd délután aludni!
És igaz, hogy nagyon jó volt az óvoda,
emiatt mégis csak jobb lesz az iskola!
Kovács Barbara: Sokan mondogatják
Sokan mondogatják: – Megnőtt ez a gyerek!
Bizony megnőttem, iskolás leszek!
Nem tudom…ennek most örülnöm kéne?
Biztosan. De én nem örülök mégse!
Nem szeretném itt hagyni az óvodát soha,
Nem tudom milyen is lesz az az iskola !?
Barátaim közül is sokan itt maradnak,
Az iskolában idegen gyerekek fogadnak.
És új nénik, új bácsik – tanárok azt hiszem,-
Jobb volna az óvónénit magammal vinnem…
Vagy, ami még jobb, tudom a megoldást:
Ide hozom az oviba az egész iskolát!
Lászlóffy Aladár: Ha én…
Ha én kisiskolás leszek
télen, nyáron korán kelek,
táskám rendben, cipőm tiszta
nem fordulok azért vissza.
Beérek az iskolába
tárvanyitott ajtajába,
beülök a padba szépen,
el nem kések egész héten.
Bár vannak vagy huszonheten
a betűket megszeretem,
a leckémet tiszta lapra
elkészítem napról napra
Ha én kisiskolás leszek,
csoroghatnak az ereszek,
hullhat a hó a sapkámra,
én megyek az iskolába.
Létay Lajos: Mit akar a ceruza?
Az asztalon új ceruza meghegyezve szépen
lássuk vajon hogyan ír, hogyan áll a kézben?
Megmarkolja Palika, nekiesik Péter,
de lám csak, a ceruza botorkál, szökdécsel.
Erre húznák – arra megy, csúszkál jobbra – balra,
írkapapírról lelép s karcol az asztalra.
Mit akar e ceruza?
Vesszőt, cukrot vár- e?
Miért nem ír betűket,
mint a Marikáé?
Nem tud – mondja Palkó, még újra kipróbálja.
Nem baj, ő is jön velünk ősszel iskolába.
Lipcsey M. Emese: Kezdődik az iskola
Csöngetnek,
Kezdődik az iskola.
Mily sok gyerek,
Kész csoda!
Számok, betűk hangzanak,
Kis diákok rajzanak.
Felmondják a szorzótáblát,
Hogy ötösük megkaphassák.
Matos Maja: Elsős leszek
Elsős leszek akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.
Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.
Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe’
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.
Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!
Majtényi Erik: Gyurka írni tanul
Egyik betű pocakos,
A másik meg nyurga,
Melyikkel fogsz elsőbben is
Megbirkózni Gyurka?
Ha az első görbe lesz,
Nehogy kedved szegje,
Hisz előbb a csúnyábbja jön,
Csak később a szebbje.
Írj gyorsan egy másikat,
Azután még egyet,
A betűk a sor végén majd
Kiegyenesednek.
S végül az a sok betű
Pocakos és nyurga,
Éppen úgy áll össze, ahogy
Te akarod, Gyurka.
Mentovics Éva: Hív a csengő
Hároméves múltam éppen…
Eleinte sírtam, féltem.
Eltelt egy év, kettő, három,
hat gyertya ég, a tortámon.
Gyorsan szállnak el az évek.
Már nem sírok , nem is félek.
Sőt, hogyha még engednétek,
itt töltenék néhány évet.
Tudom, tudom, ezt nem lehet.
Meg is értem, és elmegyek.
Vágyom is a sok tudásra.
Vár a tankönyv, irka, táska.
Csengő hív a tantermekbe.
Vár a betű, számok, lecke…
Óvó nénik, kispajtások
néha azért visszajárok.
Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell!
Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt. A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót, jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket, a szavakat, mert édesek.
Tanulni kell magyarul és világul, tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel: tanulni kell, szeretni kell.
Osváth Erzsébet: Melyiket válasszam?
Sovány az egyes, nem szeret enni.
Ne akarj soha barátja lenni!
A kettes hamis, hívogat téged.
Te rá se ügyelj, bajt okoz néked.
A hármas sem szép. Két görbe púpja
bizonyítványod de elcsúfítja!
A négyes kedves, szelíd kis jószág.
Nem csap be téged, hűséges hozzád.
Mégis az ötöst válasszad társnak!
Örömöt szerzel édesanyádnak.
Osvát Erzsébet: Szeptember elseje
Szeptember elseje elérkezett végre.
Örömöt csillant az elsősök szemébe.
Még alig pitymallik, ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy útnak induljanak.
Kis táskájuk fénylik, vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv, tolltartó és irka.
Üres lett a fészek.
kirepült a madár.
A sok kicsi elsős már iskolába jár.
Szabó Ildikó: Elsős leszek
Tavaly lettem hatéves,
Ez a hetedik,
Iskolás leszek, mire
Ez is letelik.
Mit fogok ott csinálni,
Előre tudom,
Aranyos kis mackómat
Táskámba dugom.
Hogyha anyu hiányzik,
Megsimogatom,
Gombszemében eltűnik
Minden bánatom.
És, ha ott van, el nem hagy
a jó szerencsém,
Megsúgja ha nem tudnám
Néha a leckém.
Az iskolát kijárja
Velem majd ő is,
És remélem emlékszik
Rám, ha felnőtt is…!
Szalai Borbála: Betűország kincsei
Sok újdonsült kisdiáknak kitárul egy új világ:
titokzatos Betűország ma nyitja meg kapuját.
Csodálatos ez az ország, gazdagsága rengeteg:
minden betű kincset érő titkokat is rejteget.
S, aki egyszer megismeri mind a betűk titkait
magáénak tekintheti Betűország kincseit.
Szalai Borbála: Legyen öröm a tanulás!
Hangosabbak ma az utcák,
Gyerekektől népesek,
Valahogyan még a nap is
Szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
Minden kezdő kisdiák:
Az iskola előttük is
Kitárja ma kapuját.
Megtanulnak betűt vetni
A tétova kis kezek:
Csengő-bongó szép szavakkal
Telnek majd a füzetek…
Ma, amikor útnak indul
A sok kicsi iskolás,
Kívánjuk, hogy öröm legyen
Számukra a tanulás!
Szalai Borbála: Utolérem a bátyámat
Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!
Szeptember szólít
Gyülekezünk az iskolában,az ősz csendje verbuvál,
szeptember, ez a vén pedellus,
csodálkozik a kapunál.
Hogy megnőttetek, hej ti srácok,
mutassátok magatok!
boldog vagyok, és büszke rátok,
nagy és kedves csapat.
És most munkára fel pajtások!
Szorgalmasan tanuljatok!
Ismerjétek meg a világot!
S minden nap gazdagodjatok!
Tasnády Varga Éva: Szól a csengő
Szól a csengő, tiszta hangon,
Gyertek, gyertek, gyerekek!
Vár a pad, és vár a tábla,
táskát tartson kezetek!
Szép a táska, bőre sárga,
benne a sok könyv, füzet,
sarokban a cserépkályha,
télen ad majd jó tüzet.
Szól a csengő, gyertek, gyertek!
Jöjjetek kicsik, nagyok!
Iskolánknak kapujából,
még egy nagyot kongatok.
Ti vagytok a legkisebbek, a pici elsősök.
Milyen aranyos kicsik! – mondják majd a felsősök.
A nyolcadikosok, szinte bácsik, nénik,
csókolomot köszöntök majd véletlenül nekik.
De ne búsuljatok, gyorsan megnőtök,
az iskolában okosodtok, meg is erősödtök.
Vorák József : Az én iskolám
Olyan az én iskolám is,
Akárcsak a többi ház,
S mégsem olyan, mert abban a
Szellem lakik, a tudás.
Ott ismertem meg a könyvet,
A betűt, a számokat,
Ott szőttem a jövendőről
Szép és komoly álmokat.
Szeretettel gondolok rá,
S ha előtte elmegyek,
Mint hű fia, tisztelettel
Meghajtom a fejemet.
Olyan az én iskolám is,
Akárcsak a többi ház,
S mégsem olyan, mert abban a
Szellem lakik, a tudás.
Weöres Sándor: Kezdődik az iskola
Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.
Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.
Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.
Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.
Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.
Tornaóra egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.
Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.
Weöres Sándor : Köszöntő tanévnyitáskor
Almát, körtét, szilvát, szőlőt hoz szeptember.
nekünk új tanévet, tudja minden ember.
Mint az égen átcsóvázó üstökösök,
ragyogjanak munkánk nyomán az ötösök.
Kívánjuk a húgocskáknak, öcskösöknek,
ne legyenek szűkiben az ötösöknek.
Kívánjuk tanárainknak, hogy vödrökkel
minket nyakon önthessenek ötösökkel.
Oldalunkon természetesen nem csak évnyitóra versek szerepelnek, hanem többek között mondókák, mesék, és egyéb alkalmakra szóló verseket is talál, illetve további hasznos szülőknek szóló tartalmat is.
