info[kukac]gyermekkelvagyok.hu

A csökönyös kiselefánt rövid mese

A csökönyös kiselefánt rövid mese

 

Élt az afrikai őserdőben egy kiselefánt. Olyan csökönyös volt, hogy senki sem boldogult vele.

Egyszer az elefántcsalád sétára készülődött.

– Menjünk – mondta elefántpapa.

– Nem megyek – felelte a kiselefánt.

– Menjünk – ismételte elefántmama.

– Nem megyek – felelte újra a kiselefánt.

– Menjünk – mondták neki idősebb testvérei is.

– Nem megyek – hajtogatta a kiselefánt.

– No, akkor nélküled megyünk – mondták az elefántok, és elindultak.

A kiselefánt egyedül maradt. Egyszerre úgy érezte, hogy rettenetesen szeretne sétálni menni a többiekkel, és nagyon megsértődött, amikor az idősebbek elmentek nélküle.

„Ha már így történt – gondolta magában –, nem leszek többé elefánt” – és elhatározta, hogy oroszlánkölyök lesz.

Levetette magát a földre, kalimpálni kezdett a levegőben a négy lábával, egészen úgy, mint a kisoroszlánok szoktak.

Odaszaladt hozzá a félénk gazella, megállt egy pillanatig, ránézett a kiselefántra, megijedt és elszaladt. Futás közben könnyedén emelte karcsú lábait, és megrázta szarvacskáit.

– Én is így teszek! – kiáltott fel a kiselefánt, és elkezdett ugrándozni, mint a gazella. Fülei megrázkódtak, mint a banánfa levelei a szélben, és esetlenül botorkált kövér lábain. Hamarosan egész teste megfájdult az ugrándozástól.

„Nem is olyan jó gazellának lenni” – gondolta magában, azután meglátott egy zöld szemű gyíkot. A gyík egy vékony inda levelén ült, mely lelógott a fáról.

– Jó napot! – köszönt neki a kiselefánt. – Hogy vagy?

– Rosszul – felelte a gyík. – Kiengedtem a gyerekeimet a folyópartra, hogy unokatestvéreikkel, a kiskrokodilokkal játsszanak.

– Én is szeretnék játszani valakivel – mindta a kiselefánt. – Mindjárt felmászom hozzád a levélre, és hintázni fogunk.

– Azt már nem! – sziszegte a gyík.

– Hogyan? – sértődött meg a kiselefánt. – Te nem akarsz velem játszani?

– Persze, hogy nem akarok. Te túlságosan nehéz vagy, és leszakítod a fa leveleit. Isten veled! – és a gyík egy szempillantás alatt eltűnt a fa sűrű lombja között, csak a farka villant elő.

– Nem baj, majd találok jobb játszópajtást is! – prüszkölt a kiselefánt, azzal továbbment.

Egy tisztáson majmokat pillantott meg. A majmok fogócskáztak.

– Ez nekem való játék – mondta. – Játszahatok veletek? – kérdezte a majmokat.

– Gyere, játsszál velünk! – üvöltötték a majmok.

De a kiselefánt, bárhogy igyekezett is, egyetlen majmot se tudott elfogni.

Hamarosan egészen kifogyott az erejéből.

– Nem jó majomnak lenni – mondta, és otthagyta a majmokat. Azok még sokáig nevettek a lomha, nehézkes elefánton.

Ment, mendegélt a kiselefánt, míg meglátott egy papagájt, amely ágról ágra szállt. Olyan csodálatos tarka tollai voltak, hogy a kiselefántnak káprázott a szeme.

– Tudom már, mit csinálok! – örvendezett. – Repülni fogok.

– Kezdd el, én majd nézem – felelt a papagáj.

A kiselefánt ugrott egy nagyot, de nem sikerült a levegőbe emelkednie, hanem leesett a földre, és megütötte a lábát.

Az öreg papagáj félrefordította a fejét, és mosolyogva nézte.

– Itt nem tudok nekifutni – mondta a kiselefánt zavarában.

– Megmutatom neked, hol lehet nekifutni – vigasztalta a papagáj, és elvezette a kiselefántot a meredek folyópartra. – Nézd – mondta a gazfickó. Odament egészen a szakadék széléhez, ugrott egyet, és felrepült.

A kiselefánt szintén odament a szakadékhoz, ő is ugrott egyet, és… beleesett a vízbe. Kimászott a partra, vizesen, sárosan, tele iszappal és hínárral.

Kétségbeesve körülnézett, és egyszerre meglátta elefántpapát, elefántmamát és testvéreit a parton, amint szótlanul figyelték őt.

Elszégyellte magát a kiselefánt.

– Vigyetek magatokkal sétálni – mondta. – Ezentúl mindig elefánt akarok lenni.

És az egész elefántcsalád elindult sétálni.

 

További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.

 

Gyermekkel vagyok

gyermekkelvagyok.hu