A dolgos meg a lusta leány rövid mese
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túlvolt egy özvegy asszony s annak két leánya. Az egyik szép és szorgalmas volt, a másik csúnya és lusta. Az özvegy asszony azonban csak a csúnya leányt szerette, mert az édes leánya volt, a másik meg mostoha, akit folyton dolgoztatott.
Egyik nap, amikor a kútnál fonta a kendert a dolgos lány a kendertől véres lett az ujja és az orsó is. A lány megpróbálta a kútnál lemosni az orsóról a vért, de ahogyan belehajolt a kútba, beleesett az orsó a kútba.
Sírt a szegény leány, elmondta az anyjának, hogy mi történt, az meg azt mondta nagy haraggal:
– Bizony, ha beleejtetted, hozd vissza, különben ne is lássalak!
Szegény leány elment a kúthoz és beleugrott abba, hátha megtalálja az orsót, de ahogy beleugrott, elvesztette az eszméletét s mikor felébredt egy gyönyörűséges, szép réten volt!
Elindult a leány s amint ment, mendegélt egy kemencéhez ért, amely tele volt kenyérrel.
– Vegyél ki, vegyél ki, szólította meg egy kenyér a leányt, mert már rég kisültünk s mind szénné égünk, ha még itt maradunk.
A dolgos leány vette a lapátot, kiszedte a kenyereket a kemencéből és tovább indult.
Ahogyan ment mendegélt egy almafához ért, melynek az ágai tele voltak érett almával.
– Rázz meg engem, szólt a fa, már rég megértek az almák.
A leány megrázta a fát, hullott is az alma, mint a záporeső s mikor már egy sem volt a fán, szépen egy csomóba rakta s azzal tovább ment.
Ment, mendegélt a dolgos lány, amikor egyszer csak egy kicsi házba ért, aminek az ablakán kinézett egy öreg asszony, aki megszólította őt.
-Gyere be te lány, maradj nálam s bizony nem bánod meg.
A leány neki bátorodott, bement a házikóba. Azt mondta ott a vénasszony:
– Na te leány, jól rázd fel a párnát hadd repüljenek a pihék, mert tudd meg én egy hócsináló asszony vagyok.
A dolgos lány tette a dolgát, azt csinálta mindig amit a vénasszony mondott.
Telt, múlt az idő, egyszer csak a leány elkezdett búslakodni, amit a vénasszony észrevett, s így szólt hozzá:
– Jól van, mondta a vén asszony, ha haza szeretnél menni, nem tartalak vissza.
Kézenfogta ekkor a dolgos lányt, egy nagy kapuhoz vezette, és amikor az kinyílt a lányra és ruhájára rengeteg arany hullott rá.
– Ez a te béred, amiért ilyen jól szplgáltál-mondta az öregasszony s odaadta neki azt az orsót is, mely a kútba esett.
A dolgos lány elindult hazafelé, s amint a kapun belépett a kakas elkezdett kukorékolni:
Kukorikú, gyertek ki,
Egy szép lány van ideki.
Színarany a ruhája,
Nem ismerek reája.
A kakas kukorékolására kiszalad a lusta lány az anyjával, akik megörültek a sok aranynak.
A dolgos lány ezt követően elmesélte, hogy mi is történt vele pontosan, hogyan lett tele arannyal a ruhája.
Miután végighallgatták a dolgos lány történetét, megparancsolta a mostoha a lusta lányának, hogy mindet úgy csináljon, ahogyan a mostoha testvére.
A lusta lány kiült a kút mellé, beledobta az orsót és utána ugrott.
A lusta lány is a réten találta magát. A réten megtalálta a lusta lány is a kemencét, aki kérte, hogy vegye ki a megsült kenyereket. A lusta lány azonban így szólt:
– Hát csak égjenek szénné, a ruhámat nem piszkolom be.
A lusta lány tovább haladt a réten, amikor elért az almafához, ami mind tele van almával.
A lusta lány a fa kérésére így felelt:
– Én bizony meg nem rázom az ágaidat, még rám esnek az almák, s otthagyta az almafát.
A lusta lány egyszer csak megérkezett a kis házikóhoz és a vényasszony kérésére Ő is bement.
A lusta lány az aranyra gondolva első nap szorgalmas volt a sok aranyra gondolva, a második nap már kevesebbet dolgozott, a harmadik nap már az ágyból sem akart felkelni. Az ágyat nem ágyazta be, a párnát nem rázta fel.
Látta ezt a vénasszony, s így szólt a lusta lányka:
-Na eleget dolgoztál, most már hazamehetsz.
Kézenfogta a vénasszony a lusta lányt, elvezette a kapu elé.
Ám amikor a kapu kinyílt arany helyett szurok hullott a lány ruhájára.
A lusta lányt amikor a kapun ülő kakas meglátta, így kukorékolt:
Kukoriku, gyertek ki,
Hej, ki vagyon ide ki!
Szurokbőr a ruhája,
Nem ismerek reája!
Az özvegyasszony lusta lánya a szurkos ruhát alig tudta magáról levenni, s szégyenükben el sem hagyták a házukat soha többé.
További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.
