A pletykás asszonyok
Az egyik faluba élt egy favágó, kiment az erdőre fát vágni, majd hazafelé bement a kocsmába, ahol azt mondják neki az emberek:
-Te Jankó, tudod-e, hogy a te feleséged olyan pletykás asszony, hogy még a környéken sincs olyan!
Jankó erre így felel: – Ide figyeljetek, emberek, az én feleségem nem egyedül pletykás csak, a tietek nem pletykás?
– Nem bizony! Úgy pártolta minden ember a feleségét, mint annak rendje.
Jankó erre azt mondja: – Hát ide figyeljetek, emberek: én egy nap alatt be fogom bizonyítani, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás!
Mondják az emberek – Szeretnénk mi azt látni! Fogadjunk liter borban!
Fogadtak egy liter borban, hogy holnap estére bebizonyítja, hogy az egész falu asszonya pletykás. No, hazament Jankó, egy szót se szólt a feleséginek. Szép csendesen lefeküdtek este.
Reggel kelt az asszony, kiment etetni az állatokat, Jankó meg addig bevitt egy tojást paplan alá.
Megy be az asszony, Jankó az ágyban.
– Te Jankó, hát még most is abba az ágyba gubbasztasz, te? Hasadra hasadra süt a Nap!
– Ej, asszony – azt mondja -, én ma nem mehetek az erdőre. Olyan nagy dolog történt velem az éjszaka. De nem merem neked megmondani!
– Mondd már, nyögd ki már!
Jaj, asszony! – kihúzza a tojást. Mondja: – Nézd csak, ezt tojtam az éjszaka! De el ne pletykáld senkinek!
– Dehogy mondom, dehogy mondom! Hát mióta a feleséged vagyok, sose nem pletykáltam! A világér se mondom meg senkinek!
Az asszony bement a konyhába, azonban azon gondolkodott, hogy valakinek mégis csak el kellene mondania.
Találkozott az asszony a szomszédasszonnyal.
– Te Mari, te, gyere csak ide , képzeld el, Jankó tojt egy tojást az éjszaka! Jaj, szomszédasszony, de el ne mondd senkinek, mert Jankó engem agyonvág! Most mutatta éppen a tojást.
– Dehogy mondom, dehogy mondom, hát milyen jó szomszédasszonyok voltunk, hát soha nem pletykáztunk ugye!
Azonban a szomszédasszony amint bement a házába, gyorsan felöltözködött, s gyorsan elsietett a komaasszonyához. Jaj, komámasszony, hallotta-e, hogy mi újság van!’ Süldő Jankó három tojást tojt!
– Tojást? Nem lehet az! -hitetlenkedett a komaasszony.
– Most mondta a felesége, de el ne mondja senkinek, komámasszony! Tudja, hogy milyen jó komaasszonyok voltunk ugye, hogy nem mondtunk el egymásnak semmi pletykát!
– Hát dehogy mondom! -fogadta a komaasszony, aki azon nyomban szaladt is tovább a nászasszonyhoz, akinek természetesen elpletykálta Jankó esetét.
Ez így ment egész nap, az asszonyok a faluban sorra pletykálták el mi is történt Jankóval. Jankó meg csak feküdt otthon az ágyban, nem tudta, hogy halad-e a pletyka, de alig várta már, hogy este legyen.
Este aztán felöltözött és elment a kocsmába. Bemegy a kocsmába, ahol mindenki őt bámulta.
– Mi van, emberek, miért néztek így rám, miért bámultok így rám-e?
– Jankó, hát te itt vagy? Azt beszélik a faluban, hogy te száz tojást tojtál, ki is költötted a csirkéket.
– Ezt beszélik? Hát ide figyeljetek, emberek? Én egyet tojtam huncutságból, de kilencvenkilencet a ti asszonyaitok tettek hozzá. Látjátok, egy nap alatt bebizonyítottam nektek, ahogy megmondtam, hogy az egész falu asszonya egyforma pletykás! Hát ide a liter bort!
Jót nevettek erre az emberek, majd ettek-ittak, jól mulattak, ma is élnek, ha meg nem haltak.
További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.
