A teve meg az egér rövid mese
Egyszer egy teve mit gondolt, mit nem magában, faképnél hagyta a gazdáját, s elindult világgá. Kötőfék volt a fejében, s a kötőfék hosszú szára vonszolódott a földön utána. Meglátja ezt egy kis egerecske, s – hopp! – szájacskájával megfogja a kötőfék szárnak a végét, hirtelen elébe iramodik a tevének, s megy előtte, mintha ő vezetné.
– Na lám – cincogott a kis egér -, micsoda egy erős egér vagyok én!
A teve nem szólott semmit, csak mosolygott magában, s szép csendesen mendegélt a hencegő egerecske után. Az meg csak cincogott tovább:
Szép, szép, ó de szép, én vezetem a tevét! Így cincogott, hencegett az egerecske, de egyszerre csak torkán akadt a nóta. Az ám, egy nagy folyó partjára értek: nosza, egerecske, vezesd át ezen a tevét!
– Előre, előre! Mit álldogálsz, hős egér? Vezess át a folyón, hisz csak térdig ér! – szólalt meg a teve.
Felelte az egerecske: Van eszem, hogy nem teszem, mély ez a víz énnekem!
– No, mindjárt megmutatom, hogy nem mély – mondotta a teve, s azzal bement a folyóba, megállott a közepén. Látod-e, te kis egér, a folyó csak térdig ér!
– Az ám, neked, de nekem! – válaszolt a kis egér. Ami neked térdig ér, megfúl abban az egér.
Így cincogott, aztán könyörgésre fogta: Gyere vissza, végy hátadra, vígy által a túlsó partra!
– Jól van – mondotta a teve -, általviszlek, de előbb fogadd meg, hogy nem hencegsz többet.
Azt cincogta, nyöszörögte a kis egér: Esküszóval fogadom, magam többre nem adom, mint amennyit ér, egy kicsi egér.
– Úgy legyen – mondotta a teve, s átvitte a folyón az egerecskét.
További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.
