Az okos leány rövid mese
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy molnárnak okos lánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre. Meghallja ezt a király. Odaüzen, hogy van neki a padlásán egy százesztendős kendere, fonja meg azt a leány selyemcérnának.
A leány erre visszaüzent a királynak, hogy van nekik egy százesztendős sövénykerítésük, csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat, mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy a drága aranyfonalat faorsón fonja meg.
Tetszett a királynak a felelet, így megint üzent a leánynak, hogy van neki a padláson egy lyukas korsója, foldozza meg, ha tudja.
A leány így felelt a királynak, hogy fordíttassa ki a király a korsót, mert az öregapja se hallott olyat, hogy a színéről foldoztak volna meg valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a királynak, így arra kérte a leányt, hogy menjen el hozzá, de menjen is meg ne is, köszönjön is meg ne is, vigyen is ajándékot meg ne is.
Az okos leány elkérte az apjától a szamarát, felült a hátára, s úgy ment a király elé. Otthon megfogott egy galambot azt két szita közé tette, és elvitte magával.
Mikor aztán a király elébe ért egy szót sem szólt a leány, hanem meghajolt, majd a galambot a szita közül elrepítette. Így aztán ment is, nem is, köszönt is, meg nem is, vitt is ajándékot, meg nem is.
A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt feleségül vette.
További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.
