Csipkerózsika rövid mese
Volt egyszer egy király s egy királyné. Hiába volt a sok ország, a tenger kincs, nem voltak boldogok, mert nem volt gyermekük. Addig imádkoztak, hogy Isten meghallgatta kérésüket s megáldotta egy szép leánygyermekkel őket.
Nagy vendégséget csaptak, arra meghívtak minden jó embert, s bűbájos asszonyokat is, hogy mindenik valami jóval, széppel megajándékozza a kicsi királykisasszonyt.
Éppen tizenhárom bűbájos asszony volt az országban, de hogy, hogy nem, egyről megfeledkeztek, csak tizenkettőt hívtak meg. A bűbájos asszonyok sorba a bölcsőhöz léptek is mindenik megajándékozta valamivel a kicsi királykisasszonyt. Egyik szépséget, másik gazdaságot, harmadik kedvességet adott, s így tovább, kitől ami tellett.
Mikor éppen a tizenegyedik bűbájos asszonyra került volna a sor, betoppant nagy mérgesen a tizenharmadik s elkezdett átkozódni.
– Nem hívtatok meg engem! Hát meg is átkozom a királykisasszonyt, hogy mikor tizenötesztendős lesz, szúrja meg a kezét egy orsó s haljon meg szörnyű halálnak halálával.
Többet nem mondott, de ez éppen elég volt, s nagy széllel-lobbal elszaladt. Hej, lett erre szörnyű ijedség! Akkor a bölcsőhöz lépett a tizenkettedik bűbájos asszony s azt mondta:
– Ne búsuljon, felséges királyom s felséges királyném. Ha nem is tudom feloldani az átok alól a királykisasszonyt egészen, legalább enyhítem ezzel, nem hal meg a királykisasszony, csak aludni fog száz esztendeig.
– Égessék el az összes orsót, ami van az országban!- adta ki a parancsot a király.
A királykisasszony pedig nőtt, növekedett, s elérkezett a tizenötödik születésnapja. A király és a királyné már teljesen elfelejtkeztek az átokról, így magára hagyták a királykisasszonyt a palotában.
Ahogy magára maradt, bejárta az egész palotát, mindent jól megnézett amikor egy öreg toronyhoz ért. Felment a lépcsőn, a torony ajtajában volt egy rozsdás kulcs, amit elfordított. A szobában egy vénasszony ült s nagy serényen font.
– Adjon Isten jónapot, mit csinál itt a toronyban? – kérdezte kíváncsian a királykisasszony.
– Fonok, lelkem, fonok,- válaszolta a vénasszony.
– Jaj de szeretnék fonni! Kipróbálhatom én is? –kérdezte kíváncsian.
Odaadta a vénasszony az orsót a királylány kezébe és ahogyan a királykisasszony elkezdette pergetni az orsót, annak a hegye megszúrta az ujját, s abban a pillanatban le is esett az ágyra s mélyen elaludt. Azonban ebben a pillanatban nemcsak a királykisasszony aludt el, elaludt a király, a királyné, az egész udvari nép. Elaludtak a lovak az istállóban, a kutyák az udvaron, galambok a ház fedelén, a legyek a falon. A vénasszony a tizenharmadik bűbájos asszony volt.
A palota mellett egy kis csipkerózsa bújt ki a földből, s csak nőtt-nőtt és lassan beborította az egész palotát.
Jó sok idő eltelt ezt követően amikor híre ment hetedhétországban, hogy ebben a palotában alszik egy királykisasszony.
A világ minden részéről a királyfik, hercegek, lovagok jöttek, akik meg szerették volna nézni a szépséges Csipkerózsikát. De hiszen jöhettek, a növekvő csipkerózsán nem tudtak keresztül jutni.
Éppen erre jár egy szerencsét próbáló királyfi, aki előtt csodával határos módon szétváltak a csipkerózsák ágai, végigment a palotán, aztán feljutott a toronyba.
Az ágyon pedig meglátta az alvó Csipkerózsikát, akibe egyből bele is szeretett. A királyfi fölé hajolt s megcsókolta a homlokát. Abban a pillanatban Csipkerózsika kinyitotta a szemét és egyből beleszeretett a királyfiba.
Amint Csipkerózsika felébredt álmából, felébredtek a királyi udvar lakói is és még azon nyomban megtartották a lakodalmat és máig is élnek ha meg nem haltak.
További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.
