Gyermekkori agresszió napjainkban
A gyermekkori agresszió sajnos létezik, ez nem egy kitalált jelenség. A szülői értekezletek témája sorozatosan az, hogy hogyan lehetne a gyermekeket rábírni arra, hogy figyeljenek az órán. Elkanászodott, semmire és senkire sem figyelő gyermekek, kisiskolásokat látunk, akiket magával húz ez a rohanó, érzelemmentes világ.
Valahol azt olvastam, hogy olyan sok információ éri a mai kor gyermekét a számítógép, laptop, tablet és egyéb „modern” mese által, hogy már semmire sem fognak rácsodálkozni a világban, hiszen már mindent ismernek és láttak a virtuális világban.
Vekerdy Tamás pszichológus szerint az agresszív gyerek kudarcos és frusztrált. Az agressziót a mozgással le nem vezetett frusztrációk okozzák.
A gyermeki frusztráció forrásai lehetnek a versengésre épülő, teljesítmény központú oktatási rendszer, a tv, a videó, a tömegkommunikáció, az érzelemmentes, rossz családi háttér. Ugyanakkor a gyerek akkor is agresszívvá válhat, ha éppen éhes, szomjas, fáradt, vagy túl sok inger érte egyszerre.
Ebben a teljesítményközpontú világban a tanórán kapott jegyekben mérik sajnos a gyermek teljesítményét és egyéniségét, az állandóan rohanó szülő sem tud gondtalanul gyermekével leülni és megbeszélni csemetéje napi gondjait-bajait. Igenis le kell ülni, meg kell beszélni mi történt az iskolában, mi történt vele aznap, mert ha nem így teszünk a gyermek felnőtt korában sem fog hozzánk fordulni, előfordulhat, hogy rossz társaságba keveredik, mert ott végre „meghallgatják” őt.
A gyermekkori agressziónak több típusa is lehet, mely irányulhat közvetlenül konkrét személyre: pl. a gyermek haragszik testvérére és ezért bántalmazza. Lehet közvetett is a gyermekkori agresszió amikor például szüleire haragszik a gyermek mert nem tetszik neki a szülői korlátozás, ezért az osztálytársain tölti ki a dühét.
Ugyanakkor az agresszió lehet tudatos és tudattalan is, egyrészről amikor a gyermek tisztában van azzal, hogy mit miért csinál, valamint lehet tudattalan amikor a feszültséget megpróbálja más formában, például körömrágásban levezetni.
A gyermekkori agresszió egyik formája az elfojtás, amikor magába fojtja dühét a gyermek, mert nem tudja a megoldást problémájára. Ebből nőhet ki később a szorongás.
Mégis mi a teendő ha gyermekünkön az agresszív viselkedés tüneteit tapasztaljuk?
- Elsősorban maradjunk higgadtak, mivel kiabálással nem érünk el semmit sem, sőt még jobban azt vehetjük észre, hogy a gyermek még jobban dühösebb lesz. Ha viszont azt látja a gyermek, hogy hidegvérrel nyugodtak maradunk egy-egy ilyen agresszív viselkedés során, döbbenetében ő is le fog csillapodni, abbahagyva ezzel előző viselkedését és kontrollálja magát.
- Ha a gyermek már lecsillapodott nyugodtan beszéljük meg vele, hogy mi váltotta ki belőle ezt az agresszivitást. Mondjuk el neki, hogy azt a dühöt, amit érez ne rúgásokkal, harapásokkal oldja meg, hanem beszélje meg, beszélje ki magából a negatív érzéseit, mondjon el mindent szüleinek. Ezáltal a gyerek azt fogja érezni, hogy nincs egyedül gondjával, szüleihez mindig minden körülmények között fordulhat.
- Az agresszív viselkedést, a verekedést a gyermek az által nézett vagy játszott videojáték is fokozhatja. Próbáljuk meg kiszűrni azon meséket, játékokat, filmeket, amelyek agresszív viselkedéssel, ütésekkel vannak tele. Ha örökmozgó gyermekről van szó, fölös energiáit inkább kint a természetben, a friss levegőn vezesse le.
- Fontos, hogy a gyermek mit lát maga körül. Ha azt látja, hogy a környezete is verekedéssel, agresszióval rendezi le a problémáit, ő maga is így fog tenni. Az elsődleges szocializációs szintér a család a gyermek életében, az ott tapasztalt viselkedési minták alapján fog élni, cselekedni.
- Derítsük ki az agressziv viselkedés okát, ami lehet éppen kistestvére születése, vagy közösségben történt rossz „élmény” is.
- Legyünk türelmesek, fontos, hogy a gyermekkel beszélgessünk, beszélgessünk és beszélgessünk…
További szülőknek szóló tartalmat ide klikkelve olvashat.
