info[kukac]gyermekkelvagyok.hu

Megjárta Jancsi rövid mese

Megjárta Jancsi rövid mese

 

Jancsi kapált az apjával. Nem könnyű dolog a kapálás: Jancsi elfáradt. Meleg volt. A Maros kutya ott feküdt a hűsön, a körtefa alatt. Jancsi megtörülte a homlokát, és így szólt:

– Hej, édesapám, de jobb volna, ha kutya volnék!

– Hát csak légy – felelt az apja -, próbáld meg.

Jancsi letette a kapát. A Marost elkergette a körtefa alól, s maga feküdt oda. Onnan nézte, hogy az apja hogyan kapál. Az idő már délfelé járt. Jancsinak a szeme majd kiesett az éhségtől. Végre nagy nehezen megérkezik az ebéd. Az apa leteszi a kapát, és odaül a fa alá.

– Lássuk – mondja -, mi a leves!

– Bableves – mondja örömmel Jancsi.

– Csitt – szól rá az apja -, a kutya nem beszélhet. S enni kezd.

– Hát én nem kapok? – kérdi Jancsi.

– Hol hallottad azt, hogy a kutyának leves jár? Mondtam már, hallgass, mert te beálltál kutyának: kutyának nincs szava.

Hallgatott Jancsi, de szomorúan. Következett a főzelék. Abban volt hús is. Az apa megette a főzeléket, a húst is. A csontot odadobta Jancsinak.

Akkor már Jancsi sírva fakadt.

– Nini – mondja az apa -, hát mi bajod?

– Édesapám – feleli Jancsi -, nem kívánok tovább kutya lenni, mert ha még tovább is kutya vagyok, a tésztából se jut.

Így került ki aztán Jancsi a kutyaságból.

 

További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.

 

Gyermekkel vagyok

gyermekkelvagyok.hu