Hófehérke rövid mese
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhétországon túl, volt egy király és egy királyné, akiknek nem lehetett gyermekük. A királyné egyik nap kint üldögélt a kertben és varrogatott amikor hirtelen megszúrta a tűvel az ujját.
Ó, bárcsak születne egy gyermekem, akinek olyan fehér lenne a bőre mint a hó, a haja fekete mint az ébenfa. Kívánságát meghallották a tündérek, s nemsokára kislánya született a királynénak. Mivel a bőre fehér volt, mint a hó, elnevezték a kislányt Hófehérkének.
Kis idő múlva a királyné beteg lett és meghalt, a király pedig új asszonyt hozott a palotába, aki szép volt ugyan, de a lelke fekete.
Volt a királynénak egy varázstükre és folyton az előtt állt, s azt kérdezte tőle:
-Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?
A tükör így felelt:
-Szép vagy szép vagy szép királynőm, nincs nálad szebb a vidéken.
Örült a királyné, nagyon örült, mert tudta, hogy a tükör csak az igazat mondja.
Eközben telt, múlt az idő, Hófehérke, napról-napra szebb lett, ahogyan telt az idő sokkal szebb, mint a királyné. Látta ezt a királyné is, odaálltt a tükör elé s megkérdezte:
-Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?
A tükör pedig így felelt:
– Szép vagy, szép vagy, szép királynőm, de tudd meg Hófehérke százszor szebb nálad!
Megijedt erre a királyné, nem akart hinni a fülének, s ettől kezdve még jobban gyűlölte Hófehérkét,s azon gondolkodott, hogyan szabadulhatna meg tőle.
Egyik nap behívja a királyné a vadászt s megparancsolta neki, hogy vigye ki Hófehérkét az erdőbe, s vágja ki a szívét.
A vadász el is vitte Hófehérkét az erdő közepére, de nem volt szíve megtenni azt amit a királyné parancsolt neki, így egy őzet ejtett el, s annak vitte el a szívét a gonosz királynőnek, Hófehérkét pedig elengedte.
Hófehérke így hát magára maradt a sűrű erdőben, s egyre beljebb és beljebb ment, míg nem este nem lett.
Ekkor az erdő közepén egy kis házikóra talált, s bekopogott, hátha adnak neki szállást éjszakára.
Hófehérke bement a házikóba, ahol egy pici asztalt látott körülötte hét pici székkel, az asztalon hét pici tányérral, minden tányér mellett pohár, kés, villa, kanál. Ahogyan tovább ment az emeleten talált hét pici ágyat látott.
Mivel nagyon éhes volt, ezért egy picit evett az egyik tányérocskából, ivott az egyik poharacskából, s felment az emeletre ahol befeküdt az egyik pici ágyba.
Mikor már beesteledett megérkeztek a bányából ház lakói, a törpék. Ahogyan beléptek a házba egyből észrevették, hogy valaki járt ott.
– Ki ivott a poharamból? –kérdezte az egyik.
– Ki evett a tányéromból?- kérdezte a másik.
– Valaki alszik az ágyamban! – riadtan szólt a harmadik törpe.
A hét törpe az emeleten meglátta Hófehérkét, aki békésen szunyókált az ágyban.
Reggel amikor Hófehérke felkelt meglátta a hét törpét, akik az ágy széléről nézték őt.
Hófehérke elmesélte nekik szomorú történetét, s a törtpék arra kérték, hogy maradjon velük, legalább lesz majd aki főz, mos rájuk.
Hófehérke ott maradt a törpékkel, akikkel ezt követően boldogan éltek az erdő közepén lévő házikóban.
– Senkit ne eressz be a házba, amíg mi távol vagyunk! – ezzel búcsúztak el tőle minden reggel a törpék.
A királynő egyszer ismét megkérdezte a varázstükröt, hogy ki a legszebb a világon?
A tükör azonban így felelt:
– Szép vagy, szép vagy, szép királynőm, de tudd meg Hófehérke százszor szebb nálad!
A királyné nagyon meglepődött ezen a válaszon, mire a tükör így folytatta:
-Hófehérke a legszebb a világon, akik az erdő közepén él a hét törpe házában.
A gonosz királynő elhatározta, hogy végez Hófehérkével, készített egy mérgezett almát, felöltözött vénassszonynak, s elindult a törpék házához. Amikor odaért bekopogott az ajtón.
– Mit árul, nénike?-kérdezte kíváncsian Hófehérke.
-Szép almát árulok, lelkem, adok egyet ingyen, kóstold meg!- kedveskedett a banya.
Hófehérke beleharapott a mérgezett almába és ebben a pillanatban ájult összeesett.
Nagy volt az öröme a gonosz királynőnek, hogy most már megint Ő a legszebb a világon.
Este amikor hazajöttek a törpék ijedten vették észre az ájult Hófehérkét az ajtó előtt, azt hitték, hogy meghalt.
Hófehérkének egy üveg koporsót készítettek a törpék, s abba fektették bele.
Telt, múlt az idő s Hófehérke nem változott a koporsóban, olyan volt, mint ha aludt volna. Fehér volt a bőre, mint a hó,fekete a haja, mint az ébenfa.
Egyszer az erdőbe vadászott a királyfi, aki a domb tetején meglátta az üvegkoporsót, s körülötte a hét törpét.
A királyfi egyből beleszeretett a koporsóban fekvő lányba és kérte a törpéket, hogy nyissák ki azt neki.
A törpék megsajnálták a királyfit, kinyitották a koporsót, és a királyfi egyből megcsókolta Hófehérkét. Ebben a pillanatban a mérgezett almát Hófehérke kiköhögte és magához tért.
A két fiatal egymásba szeretett és megtartották rögtön a lakodalmat, amire a gonosz királynét nem hívták meg.
Mai napig boldogan élnek, ha meg nem haltak.
További rövid szöveges mesék ide klikkelve találhatók.
