Mikulás érkezéséhez versek
Mikulás érkezéséhez versek gyerekeknek. A Mikulás versek gyűjteményének első részét ebben a bejegyzésünkben folytatjuk azért, hogy még több verset megismertethessen gyermekével. Ebben a gyűjteményben rövid, egy versszakos, illetve kissé hosszabb, több versszakos Mikulás verseket is olvashat.
Bencz Mihály – Ki kopog ?
Jó öreg Télapó
járja már a kertet!
Most lép a küszöbre…
hallgat, s be is csenget.
Bencz Mihály – Szilveszteri vendég
Hegyen, völgyön hull a hó,
most érkezik Télapó.
Zúzmarás a szakálla,
vígan siklik a szánja.
Ajándékkal teli szánkó,
talpa alatt ropog a hó.
Télapó ezt mind szétosztja,
gyermekeket felvidítja.
Bódai-Soós Judit – Ajándék újra
Megjött a Mikulás.
Mit hozott? Mit cipel?
Mi van a zsákjában?
Ajándék ezrivel?
Nézzük meg, bontsuk ki!
Ne várjunk reggelig!
Hátha a zsákocska
még egyszer megtelik.
Lesz benne megint csak
sok finom édesség,
kis játék, nagy játék –
gyereknek ékesség.
Az öreg Mikulás
azt mondja: kívánjunk,
eljön majd jövőre,
s teljesül a vágyunk.
Bódai-Soós Judit – Ha én lennék…
Ha én Mikulás lehetnék
minden évben kétszer jönnék,
s ha fordulnék tizenkétszer,
akkor sem jönnék elégszer,
mert az öröm, amit hozok
nagyon gyorsan elpárolog.
Olyan sok a szegény ember,
aki álmodozni sem mer,
ajándékot nekik adnék,
mindig hozzájuk szaladnék.
Elhalmoznám őket hittel,
reménnyel és szeretettel.
Békét hoznék a zsákomban,
tisztességet puttonyomban.
S ha nem bírnám már e terhet,
építenék egy nagy termet,
minden embert befogadnék,
kinek nem jutna más hajlék,
s Nekik adnám a kabátom,
a süvegem és a zsákom,
hadd járják ők a világot,
teljesítve minden álmot.
Bozsi-Darázs József – Télapó
Hófehér szakállú, öreg bácsit láttam,
fügét, almát, diót vitt a puttonyában.
Megkérdeztem tőle: – Hová tetszik menni?
Ezt a sok gyümölcsöt, ki fogja megenni? –
A jó öreg bácsi azt felelte rája:
– Sose búsulj, pajtás, lesz annak gazdája!
Felkeresem Jutkát, Marit, Andit,
Tudom, nagyon várják a Mikulás bácsit!
Czeglédi Gabriella – Jön a Mikulás
Jön már, itt a Mikulás!
Fehér prémes, hósapkás.
Hétmérföldes csizmája,
a világot bejárja.
A hatalmas puttonya,
ajándékkal megrakva.
Jó gyermekek megkapják,
megtelnek a kiscsizmák.
Czeglédy Gabriella – Télapó az úton
Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma.
Devecsery László – Jön a Mikulás
A Mikulás gyorsan eljő
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.
Kövér puttony van a vállán,
hópihe ül a szakállán.
Mikor hozzád megérkezik,
cipőd sok-sok jóval telik.
Hull a hó, nézd, odakint,
a Mikulás néked int.
Devecsery László – Mikulás-játék
Megérkeztem! Itt vagyok!
Ők meg pici krampuszok!
Eljöttem én hozzátok:
vidámságot kívánok!
Ajándékot kínálok,
nyissátok ki a szátok!
Kedves dallal köszöntsetek,
hisz itt vagyok közöttetek!
Ajándékom osztogatom,
jó gyereknek odaadom!
Visszatérek jövőre:
éppen egy esztendőre!
Szánkómra most visszaszállok:
rénszarvasok reám várnak.
Hópihékkel repülünk,
csengőszóval csendülünk.
Donászy Magda – Télapó ünnepén
Tipp-topp, tipp-topp,
Ki jön a nagy hóban?
Kipp-kopp, kipp-kopp,
Ki van az ajtóban?
Itt van már a
nagyszakállú
Télapó! Csupa hó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Csitt-csatt, csitt-csatt,
örül a sok gyermek.
Hipp-hopp, hipp-hopp,
Télapó itt termett.
Mit hozott a
nagyszakállú
Télapó? Csupa jó!
Puttonyában dió, mogyoró!
Duga Boglárka – Ovis Mikulás Köszöntő
Kislány mondja:
Aranyszívű Mikulás
nézd de csinos vagyok!
Tarka szoknyám térdig ér,
csizmácskáim nagyok.
Megismétlem még egyszer:
csizmáim jó nagyok,
hogy biztosan beleférjen
minden, amit kapok!
Kisfiú mondja:
Nagy szakállú Mikulás
nézd milyen fess vagyok!
Sehol árva folt sincsen,
ingem, gatyám ragyog.
Mindezen túl idesüss,
csizmáim mily nagyok,
hogy biztosan beleférjen
minden, amit kapok!
Gazdag Erzsi – Hóember
Udvarunkon, ablak alatt
álldogál egy fura alak?
Hóból van a keze, lába,
fehér hóból a ruhája,
hóból annak mindene,
szénből csupán a szeme.
Vesszőseprű hóna alatt,
feje búbján köcsögkalap.
Iványi Mária – Hull a hó
Hulló hóval,csillogóval,
beszórta a tél a tájat,
s szőtt az ágra, kerti fákra,
dérezüstből csipkesálat.
Szép a tél, zúg a szél,
Télapó is útrakél.
Csillag fénye int feléje,
mint megannyi csöppnyi lámpa,
Zeng a nóta, s Télapóka
rátalál majd óvodánkra.
Hull a hó, csillanó,
Jöjj el, várunk, Télapó!
Kiss Viktória – Hulló hóban
Szent Miklós a hulló hóban
puttonyával körbe jár,
s bekopogtat minden házba,
minden kisgyereket megtalál.
Fehérség a puszta tájon
s minden csupa rónaság,
csak Télapó jön, hosszú, hosszú szánkaján.
K. László Szilvia – Mikulásváró
Esik a hó nagy pelyhekben,
télapó már elindult.
Csengős szánkó hangját hallod,
a hószarvas vígan fut.
Nehéz zsákban sok ajándék,
alig bírja az öreg.
Alma, dió, csokoládé,
segítsetek gyerekek!
Vegyétek le a nagy puttonyt,
válasszatok kincseket,
s hamarosan Télapóka
a szánkóról integet.
Nehéz út áll még előtte,
minden gyermeknek örül.
Szétosztja az ajándékot,
a nagy puttony kiürül.
Mentovics Éva – Hiányzol már Télapó
Télapóka kapja már
zsákszámra a levelet.
Minden gyermek azt írja:
– Gyorsan gyere, ha lehet!
Itt a tél és hull a hó,
hiányzol már Télapó!
Mentovics Éva – Holdas éjek vándora
Ünneplőbe bújt az erdő,
patyolatos ingbe,
milliónyi hókristályból
szövődött a csipke.
Hó-subába öltöztek már
hársak, fűzek, nyárfák,
a közelgő ünnepeket
új gúnyában várják.
Mikulásunk vállára is
rákerül a bunda,
felveszi a világjáró
öltözékét újra,
s holdas éjek vándoraként
– úgy, mint sok-sok éve –
útnak indul, hogy a reggel
ismét otthon érje.
Ám de amíg újra pirkad,
hosszú még az éjjel,
milliónyi piros masnis
csomagot oszt széjjel.
Mentovics Éva – Lassan sétál…
Lassan sétál Télapóka,
tele van a puttonya,
kiosztja az ajándékot,
s visszaül a szánkóba.
Rénszarvasok repítik Őt,
s kísérik a fellegek.
Jövőre majd újra eljön,
ha jók lesztek gyerekek.
Mentovics Éva – Mikulás köszöntő
Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!
Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.
Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.
Mentovics Éva – Szállnak a pelyhek
Szállnak a pelyhek imbolygó ágra,
hull már a friss hó szép téli tájra.
Szikrázik, csillog, hófehér bársony…
Télapó száll fent rénszarvas szánon.
Szánjában puttony, benne ajándék,
hozzád is eljön, holnapig várj még!
Osváth Erzsébet – Búcsúzik Télapó
Csomagol Télapó,
Lejárt az ideje.
Tenger sok a dolga,
kapkod, fő a feje.
Maradt egy kis hó még,
jól becsomagolja:
– No, most már indulok-
Csendesen mormolja.
Messzire kísérik
a szarkák, verebek.
Cserregik, csipogják
– Télapó, ég veled!
Osvát Erzsébet – Mennyi apró télapó
Hull a hó, hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek, mik ezek
az apróka télapóka – emberek?
Óvodások mennek sorba,
záporozó, habos hóban.
Pataki Edit – Indul Télapó!
Száncsengő csilingel:indul Télapó!
Fényes szánját húzza rénszarvas vagy ló.
Teli puttonyába ajándék kerül…
Akihez betér ma jókedvre derül.
Cipőjét tisztítja minden jó gyerek,
Télapót így hívja, a vidám sereg.
Bajuszos-szakállas jóságos öreg,
világszerte várnak rád az emberek.
Bármennyien lesnek, minket ki ne hagyj!
Jöttödnek örüljön minden kicsi s nagy!
Pataki Edit – Várunk, Mikulás!
Nézz csak ide, Mikulás!
Itt ez a sok óvodás,
csupa jó gyereket látsz.
Kinek járna itt virgács?
Itt mindenki szót fogad,
nem bántja a másikat,
nem húzgálja a haját,
nem duzzog, mert nem szidják,
nem veszekszik, nem verekszik,
csúnyán sohase beszél,
nem száguld itt, mint a szél,
egyedül is megmosakszik,
szólni se kell, fogat mos,
feleselni se szokott,
ruháját is rendben tartja,
kiscipőjét megtisztítja,
szobájában takarít,
teríteni is segít.
Itt ez a sok óvodás,
csupa jó gyereket látsz.
Kinek járna itt virgács?
Jutalmat hozz, Mikulás!
Szabó Lőrinc – Virgács
Ketten vagyunk, te meg én,
valaki rossz, de nem én,
virgács nézi feketén,
mit csinálunk te meg én:
valamit a fenekén
kap valaki, de nem én!
Szepesi Attila – Télapó éneke
Hipp-hopp, fut a szán,
siklik szaporán,
Dobrokol a havon
szélvész paripám.
Hej-hó, ügyesen,
vágtat tüzesen,
húzza teli szánt
fénylő hegyeken.
Kipp-kopp, fut a szán,
villám paripán
végtelen utakon
dobban szaporán!
Tóthárpád Ferenc – Mikulást láttam
Mikulást láttam,
zsák volt a hátán.
Úgy megijedtem
krampusza láttán,
hogy elfeledtem
mondani néki:
az én biciklim
rozoga, régi.
Képzeld, Mikulás!
Ugrik a lánca,
szakadt a nyerge,
a rozsda rágja.
Jó volna másik,
olyan, mi csillog,
lámpája pedig,
ha kell, hát villog!
Tudom, nagy a hó…
Azért, ha lehet,
zsákodba tedd be
a biciklimet!
Veress Miklós – Mese a Mikulásról
Hókastélyban jéglakás:
ott lakik a Mikulás.
Szél a szánja mégse fázik,
úgy röpül egy messzi házig.
Csengője a hópehely.
Szánkójának énekelj,
mintha dallal idehúznád,
s tedd ki ablakba a csizmád.
Ne lesd meg a Mikulást,
rajta varázs a palást:
Leshetsz reggelig magadban,
mert ha eljön, láthatatlan.
Hogyha tudnád, hol lakik,
s odaérnél hajnalig,
jutnál mesebeli tájra
elolvadna palotája.
Megriadna és tova
röpítené fagylova,
a helyén meg, idenézz csak,
sírdogálna ezer jégcsap.
Ne lesd meg a Mikulást,
hadd suhogjon a palást,
jöjjön, jöjjön láthatatlan
éjszakában és havakban.
Táncolj, örülj, énekelj,
mint kerengő hópehely.
Csengőjüket fenyők rázzák,
telis-teli cipőd, csizmád.
Weöres Sándor – Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
télapó is már el jő.
Csendül a fürge száncsengő,
véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
húzza-rázza hűsszellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Weöres Sándor – Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén halkan ring.
Földobban két nagy ló
– Kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.
Szétmálló hangerdő
– Csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén halkan ring.
Zelk Zoltán – Mikulás
Égi úton fúj szél, hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél Mikulás apó.
Vállán meleg köpönyeg, fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg, míg a földre ér.
Lent a földön dalba fog száz és száz harang,
jó, hogy itt vagy Mikulás, gilingi-galang.
Ablakba tett kiscipők, várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót, jóságos Öreg?!
– Hoztam bizony, hoztam én, hisz itt az idő.
Nem marad ma üresen egyetlen cipő.
Hajnalodik. Csillagok szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás már hazafelé.
A Mikulás versek gyűjteményének első részét ide klikkelve olvashatja el.
